Blog
Felkészülés az anyaságra
A környezeti tényezők hatására olyan elhárító mechanizmusok lépnek működésbe, melyek a tudat megkerülésével mentesíteni próbálják a személyt, a rá váró megterhelésektől, vagyis az anyaságtól. Ennek tipikus lelki megnyilvánulása például a terhességi vészes hányás, melynek hátterében bizonyítottan nagy százalékban pszichés okok állnak. Miért van ez? Szinte minden érett korú nő vágyik gyermek után, ugyanakkor sokan félnek a házasságtól, a terhességtől, féltik alakjukat, félnek a szüléstől, és attól, hogy születendő gyermekük esetleg nem lesz egészséges. Sokan félnek a felelősségtől is, ami a gyermeknevelés velejárója.
Életünk egyik legnagyobb döntését akkor hozzuk, amikor anyává, illetve apává szeretnénk válni és gyermeket vállalunk.
A ma társadalmában ez nehezebb, mint régen volt. Manapság a nő a szexualitás szimbóluma, s nem az anyaságé. Korábban a nő létfenntartási módja a házasság és az anyaság volt. Napjainkban viszont a dolgozó nő létfenntartási törekvései gyakran kerülnek ellentmondásba a fajfenntartással. A modern házasságok labilitása is hozzájárul az anyasággal járó szorongáshoz. Nem csak a családtervezés, de az ún. „válástervezés” is rögzült a társadalmi tudatban. Ám amíg a házasságot lehet rövid távra tervezni, addig a gyermeket nem.
Régebben a nő értékét kizárólag a termékenysége adta. Palesztinában például kötelezettség volt, hogy az elhunyt férfi feleségét a halott férfi fivérének kellett magához vennie. Ha ő nem élt, akkor a legközelebbi férfi hozzátartozó gondoskodott az özvegyről, függetlenül attól, hogy a fivérnek volt-e már felesége. Törvényeik szerint nem engedhették meg maguknak, hogy a gyermekszülésre még alkalmas asszonyok termékenységéről lemondjanak. Ezzel szemben a nő értékét ma inkább vonzerője adja, s nem a termékenysége.
A nők manapság sokféleképpen viszonyulnak az anyasághoz, gyermekvállaláshoz. Arra is találunk példákat, hogy egyes esetekben a gyermekvállalás nem cél, hanem eszköz. Eszköz a férjszerzésre, illetve megtartásra, eszköz a lakásszerzésre, esetleg az egzisztenciális konfliktusok elől való menekülésre.
Vannak olyanok is, akik nem szeretnének ugyan gyermeket, de ha mégis áldott állapotba kerülnek, örömmel várják a kis jövevényt.
Vannak nők, akik viszont határozottan kijelentik, hogy az ő világukba nem fér bele egy gyermek. Ők nyíltan megfogalmazzák elveiket, vagyis tudatosan nem vállalnak gyermeket. Nem problémamentes, ha az ilyen nő mégis teherbe esik, mert valószínű megszakíttatná terhességét, vagy kelletlenül szülné meg gyermekét, akiben nem egy vágyott személyt, hanem karrierjének végét, illetve élete megrontóját látná.
Ezért fontos, hogy egy nő akkor vállaljon gyermeket, amikor arra testileg-lelkileg felkészült, s úgy érzi, hogy boldogságához már csak egy gyermek hiányzik. Nem mindegy ugyanis, hogy a gyermek érkezése milyen lelki felkészültségben találja az anyát.